Az ifjúság éve
Nézem a mai fiatalokat: szépek, divatosak, vagányok, kommunikatívak, keresők, nagy az önbizalmuk, feleselők, lázadók – kifelé, a világ, a társadalom felé. Ők a jövő nemzedéke. Reményeink szerint átveszik a helyünket, viszik tovább lelki, szellemi örökségünket. De hogyan tudnánk ezt megismertetni velük? Mi is voltunk fiatalok, „bezzeg a mi időnkben” ugyanúgy szépek, divatosak, vagányok, kommunikatívak, kicsit lázadók voltunk, és mégis úgy érezzük, hogy a nemzedékek közötti nagy szakadék miatt nem találunk egymáshoz. 
Pedig minden generációnak az alapszükségletei és alapműködései ugyanazok – vallja Csiszér Zsuzsa iskolapszichológus. A mostani fiatalok is megértésre, biztonságra, kötődésekre vágynak, mint mi magunk vágytunk és vágyunk azóta is.
Az Erdélyi Református Egyházkerület idén a fiatalokat szeretné megszólítani rendezvényeivel, velük szeretné megismertetni azt a biztonságot, kötődést, amelyet Istennél találhatnak meg. Az ifjúság éve kapcsán lapunk munkatársai ifjúsági előadót, ifjúsági lelkipásztort, teológust, pszichológust, fiatalokat, aktív és volt IKÉ-seket kérdeztek meg arról, hogyan látják a nemzedékek közötti kapcsolatépítést. A válaszok biztatók, én nagyon jó dolgokat olvastam belőlük. Ajánlom, olvassák el, ha megismerni szeretnék a gyermekeiket, unokáikat. Szeretnivaló gyermekek, mert mi neveltük, okítottuk, tanítottuk őket. Azokat a mintákat viszik tovább, amelyeket tőlünk láttak, más társadalmi körülmények, más eszközök jelenlétében. Egyszer ők lesznek a felelősséget vállaló felnőtt nemzedék, akiknél biztonságot keresünk.
Lapunk megszokott rovatai olyan fiatalokról szólnak, akár a Szentírásból, akár a régmúlt időkből, akiknek életútja jó példa a felnőtté válás történetére. Ezen az úton minden nemzedéknek minden időben Isten szava volt az útmutató. Ez a tanítás ebből a lapszámból sem hiányzik: van, amit olvashatunk A kegyelem csillagjegyében, mást meg nekünk kell megkeresnünk, megoldva a keresztrejtvényt. Jó olvasást, és sok sikert kívánok a rejtvények megoldásához!
A megújulásnem a fiatalok kiváltsága, hanem minden hívő emberé. 
Segíthet nekünk a megértésben még az a szó is,amit a zsoltáros ehhez a képhez csatol: ez pedig a megelégedés.
Feltöltődés, szolgálat, barátok
Bármennyire fáradtan vagy szomorúan érkezik az ember, mindig boldogabban mehet el, mert az ifinek feltöltő ereje van. 
A rohanó, felgyorsult világban jólesik egy, másfél-két órára leülni, és csak Istenre figyelni, minden mást kizárni.
Csodákra képesek, ha segítünk nekik
Valós probléma, hogy nem tudjuk, hogy mit csinálnak, és hogy miként kommunikálnak egymás között. 
Amikor iskolai zaklatásra, bántalmazásra panaszkodik egy-egy gyerek, akkor szembesülünk azzal, hogy miként kommunikálnak, milyen nyelvezetük van.
Mert mi tőletek tanultunk, és tanulunk minden nap szeretni, nevetni, sírni, ha kell, és soha fel nem adni. 
Mi látunk titeket, még ha nem is veszitek észre.
Ki mutat életirányt a mai fiataloknak?
Azt tapasztaljuk, hogy hiányzik az alázat, a hiteles, őszinte tenni akarás, 
kevés olyan keresztyén ember van, aki betölti a feladatát, példát és irányt mutat.
A levelezésükben használt kifejezések 
alátámasztják azt, hogy nem egymás fölött akartak uralkodni, hanem együtt megélni azt, hogy Isten társként rendelte őket egymás mellé.
Valódi érdeklődés, őszinte figyelem
Ha egyszer valódi figyelmet és szeretetet kapnak – nemcsak a programjainkon, hanem a hétköznapjaikban is –, akkor 
megnyílik az út a szívükhöz. Ott pedig már a Lélek munkája kezdődik.
A következő negyedévben arra a hónapra, amelyikben születtél, horoszkóp helyett egy Igét kínálunk a kegyelem csillagjegyében:
„Örvendezz, ifjú, a te ifjúságodban, és vidámítson meg szíved ifjúságod idején!” (Préd 12,1a)
A puha vajat habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. 
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját egyesével beledolgozzuk a cukros vajba.
La vita è bella
Egy kísérlet során néhány fiatalt külön-külön megkérdeztek, hogy hány évesek ők maguk, és mit gondolnak, hány évesek az idősek. A válaszadók kora 17 évtől 36 évig terjedt, és ahogyan várható volt, minél fiatalabb volt a megkérdezett, annál korábbra tette az időskor kezdetét. A 17 éves lány már a negyveneseket is időseknek gondolta, míg a 36 éves fiatalember hetven fölöttiekre gondolt. Aztán azt kérték tőlük, mutassák meg, hogy ezek az idős emberek hogyan kelnek át az úton. A legkevesebb az volt, hogy fogta a derekát és csoszogott az utánzó fiatal, de volt, aki járókeretet is eljátszott. A fordulat akkor következett be, amikor különböző korú embereket mutattak be nekik, ötven évestől nyolcvanöt évesig. Természetesen a kísérletvezetők mind sportos és jó egészségben levő embereket választottak.
Aztán megkérték a fiatalokat, hogy becsüljék meg az idősebbek életkorát, amiben akár évtizedeket is tévedtek. Itt már az idősek is szóhoz jutottak, és szinte egybehangzóan azt mondták, hogy nem a tényleges évek száma számít, hanem, hogy mennyire fiatal a lelkük. Végül – és ez volt a kísérlet legszebb része – megkérték a párokat, hogy két-két percben tanítsanak valamit a társuknak. A fiatalok éneket, önvédelmet, légzéstechnikát és kendővel mozgásos meditációt tanítottak az időseknek, míg idősebb társaik táncolni tanították az ámuló fiatalokat, vagy elegánsan járni. Egy 85 éves idős hölgy megtanította 22 éves társát élére állított téglán egyensúlyozni és felüléseket végezni. Nem mondom, hogy azonnal sikerült a fiatalnak… A kísérlet végén, de tulajdonképpen közben is, végig csengett a kacagás. Olyan egyszerűen, olyan gyorsan tanulták meg csodálni egymás értékeit, hogy öröm volt nézni az erről készült felvételt. A tanulság pedig egyszerű, érdemes lenne kilépni a saját magunk által felállított keretek közül, kinézni a korosztályunkon túlra is, amikor barátokat vagy új ismerősöket keresünk, és lehet, hogy nagyon meglepődnénk, mert az élet szép!