A munka öröme
Édesanyám minden reggel hajnalban kelt, kiengedte a tyúkokat, szemet szórt nekik, enni adott kutyának, macskának, aztán reggelit készített, tízórait csomagolt édesapámnak, aki 6 órára járt dolgozni. Reggeli nélkül mi, lányok, sem mehettünk iskolába, s míg a frissensült rántottát ettük, piros porpaprikával szórta meg a friss, pékségben sütött, zsírral megkent kenyeret, ami mellé még egy-egy almát is tett nekünk tízóraira. Munka, iskola után minden nap frissen készített meleg ebéddel várt haza minket. Ezért délelőtt főzött, mosott, takarított, közben rendezte a virágoskertet, gyomlálta, kapálta a kis zöldségeskertet. Délután ellenőrzött minket a tanulásban, segítette szüleit, testvéreit, intézkedett a hivatalokban, vezette a háztartást. Ott volt minden szülői értekezleten, minden iskolai rendezvényen. S mikor minden munkája elfogyni látszott, akkor a varrógép elé ült, szép ruhácskákat varrt nekünk, magának, gépi hímzéssel díszített ágyneműket, terítőket, ruhákat készített a megrendelőinek. Ritkán láttuk őt betegnek, és sohasem hallottuk panaszkodni a feladatok miatt. Csak felnőttként jöttem rá arra, hogy miután reggel kiürült a ház, először elment a boltba bevásárolni, s csak azután ült le reggelizni. 
Azokban az években már nem volt s azóta sem menő háztartásbelinek lenni, a nők is boltokban, gyárakban, hivatalokban, intézményekben dolgoztak „éljen a munkásosztály” jelszava alatt. Édesanyám nem tartozott ehhez a munkásosztályhoz, bár nagyon szeretett dolgozni. Munkáját az állam nem is jutalmazta, nem kapott saját nyugdíjat, ez volt élete alkonyán egyik bánata. Munkájának mégis volt értelme, amit viszontlátott a tiszta, rendezett családi környezetben, a szófogadó, szorgalmas lányaiban, virágaiban, egy-egy gyönyörű, sok órán keresztül hímzett darabban.
Hogyan viszonyul a mai ember a munkához, mi annak az értelme, értéke – ezekre a kérdésekre próbáltak választ kapni munkatársaink a lapban olvasható cikkek, interjúk, versek, jegyzetek, történetek által. Az évtizedek, főleg az utolsó évek, nagyon sok változást hoztak. A mesterséges intelligencia megjelenése még több változást fog előidézni a munka területén.
Az Európai Unió újabb törvényekkel igyekszik szabályozni a munkáltató – munkavállaló közötti viszonyt, javadalmazást, értékelést. Szabály ide vagy oda, a lelkiismeretesen elvégzett munka értelme más alapokon nyugszik: a választ megtalálják, ha végigolvassák magazinunkat, amit ajánlok nagy szeretettel.
A munka nem büntetés, hanem az ember rendeltetésének része, amely irányt és értelmet ad a mindennapoknak. 
A hangsúly így nem csupán a megélhetésen vagy az elismerésen van, hanem azon, hogy az ember megértse és betöltse azt, amire elhívatott.
Az önkéntes munka tulajdonképpen szolgálat
Nemcsak a lelkipásztor vagy a presbiterek látogathatnak betegeket egy gyülekezetben, hanem bárki, aki egy fél órát szán arra, hogy megkérdezze, hogy van a beteg, szüksége van-e arra, hogy bevásárlásban vagy másban segítsenek neki.
Ha valaki munkaképtelen, akkor is teljes lehet az élete, de hogyha adott az a fantasztikus lehetőség, hogy a tudásunkat, az erőnket, vagy a szeretetünket egy munkakapcsolatban érvényesítsük, ezáltal segítsünk, akkor ezzel a lehetőséggel mindenképpen szeretnék élni, ezt kihasználni.
Abból, hogy miként végezzük a feladatunkat, az is nyilvánvalóvá válik, hogy hogyan követjük és szeretjük Istent. Aki a saját munkáját lekicsinyli, megalázónak tartja, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan megterhelőnek érzi, annak felül kell vizsgálnia Istennel való kapcsolatát.
A fiatalok hozzáállása más, de következetes munkával és gondos kiválasztással meg lehet találni a jó munkatársakat.
A legfontosabb, hogy érezzék: a munkájuk fontos.
Ő saját magát nem tartotta csodabogárnak, a kívülállók így írtak róla: "Egyik épülettől robog a másikhoz, tárgyal, figyel, ellenőriz, vitatkozik. A munkások már nem is csodálkoznak azon, hogy valami bajuszos, szemüveges férfi helyett egy rokonszenves arcú, fiatal hölgy a »statikus Pécsi«".
A kálvinista ember tudja, hogy ő csak teremtmény, önmagában semmi, de mégis óriási méltósága van azáltal, hogy Isten elhívta, és küldetéssel ajándékozta meg. 
Tudja, hogy ő Isten szövetségéhez tartozik, Isten munkatársa, részt vesz Isten teremtő és szabadító munkájában.
Horoszkóp helyett igét kínálunk:
„Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja. Semmi dolgot ne tégy azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik.” (2Móz 20,9-10)
A krumplit meghámozzuk és apróra vágjuk, a cukkinit szintén feldaraboljuk. 
Az olívaolajon a felaprított hagymát üvegesre dinszteljük, majd hozzáadjuk a cukkinit és a krumplit.Felöntjük kb. 1,5 liter vízzel, hozzáadjuk a leveskockát. A mentát lecsipkedjük a száráról, finomra vágjuk, és a felét a leveshez adjuk...
La vita è bella
Kicsivel több mint 50 éve, egészen pontosan 1975. október 24-e reggelén arra ébredtek az izlandi férfiak, hogy a nők szabadnapot vettek ki. De nem ám úgy, hogy hajnalban felkeltek és elvégezték a házimunkát, és nem mentek ugyan dolgozni, de otthon tettek-vettek. Nem. Hanem úgy, hogy a nők a nap kezdetétől, vagyis tulajdonképpen éjféltől megtagadták a háztartási feladatok elvégzését. Ez magában foglalta a reggelikészítést, a takarítást és a gyermekek iskolai felkészítését. Mivel az óvodák és iskolák női alkalmazottai is sztrájkoltak, a gyermekek felügyelete teljes egészében a férfiakra hárult. Ezért a férfiak jelentős része kénytelen volt magával vinni gyermekeit a munkahelyére, az irodákba, gyárakba. A sztrájkot hetekig tartó országos kampány előzte meg, így a nők döntése nem érte váratlanul a férfiakat. Kezdetben sok férfi gúnyos megjegyzésekkel és komolytalannak tartott „ünnepnapként” kezelte az eseményt. Így aztán, bár nem volt meglepetés, felkészületlenek voltak, és a gyakorlati tehetetlenség volt a legjellemzőbb. A nap folyamán pedig a feszültség az egyre inkább felhalmozódó logisztikai káoszban csúcsosodott ki. Az nem kérdés, hogy a munkahelyi produktivitás jelentősen visszaesett a jelen lévő gyermekek miatt, már kora reggel a férfiak tömegesen keresték az azonnal fogyasztható élelmiszereket. A boltok polcai már délelőtt kiürültek (különösen a virsli és a konzervételek), mivel a férfiak többsége ekkor nem rendelkezett a komplexebb ételek elkészítéséhez szükséges ismeretekkel vagy idővel.
Becslések szerint az izlandi nők 90 százaléka vett részt a munkabeszüntetésben. Ez magában foglalta a fizetett munkát és a láthatatlan munkát egyaránt. Reykjavík belvárosában közel 25 ezer nő gyűlt össze tüntetni (Izland teljes lakossága ekkor kb. 220 ezer fő volt). A sztrájk megbénította az országot. A tejüzemek, a halfeldolgozók és a nyomdák leálltak, az újságok nem jelentek meg. A telefonközpontok működése akadozott, a légitársaságok járatait törölték, mivel a légiutas-kísérők és a földi kiszolgálók nem vették fel a munkát. Az iskolák és óvodák többsége bezárt vagy korlátozottan működött, mivel a tanárok többsége nő volt.
Másnap pedig nem folyt minden tovább úgy ahogyan addig, hiszen már a következő évben elfogadták az egyenlő bérezésről szóló törvényt, négy évre rá megválasztották az első női államfőt. Azóta egyre javítják a helyzetet, olyan szabályokat fogadnak el, amelyek biztosítják, hogy ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapja mindenki, és azóta senkinek nem magától értetődő, hogy a házimunka a nők feladata, illetve még véletlenül sem gondolják, hogy a háztartásbeliek nem dolgoznak. Vélelmezem, hogy a férfiak megtanultak legalább egyszerű ételeket elkészíteni, és hiszem, hogy mindenki boldogabban él, mert az élet szép.