Kezdőlap

Thuróczy Károlyné Madarász Margit

Ha ünneplésre gondolok, családi összejövetelek jutnak eszembe. Kiüresítettük a két nagy szobát, és hosszú asztalokat terítettünk meg hófehér damasztabroszokkal. A legszebb tányérok, evőeszközök sorakoztak katonás rendben, és várták a vendégeket. A hátsó konyhában főtt a finom húsleves, sültek a húsok, a sütemények pedig csak arra vártak, hogy szeletenként tálcára kerüljenek. A legkisebb családi ünneplés is 30-40 főt jelentett, hiszen mindkét szülőm többgyermekes családból származott. Születésnap, eljegyzés, ballagás, kántálás, húsvéti locsolkodás mind-mind jó alkalom volt együtt lenni Isten figyelő, óvó tekintete alatt.

Madarász Margit élettörténetén gondolkodva ötlött fel bennem a gyerekkori emlék, hiszen ő nemcsak arról híres, hogy az első magyar női teniszbajnok volt, hanem arról is, hogy második házassága kezdetén abbahagyta a sportot, és egy egészen más irányt vett az élete. A vendéglátás, főzés, receptek birodalmába lépett, és ott is nagyot, sőt mondhatni érdekeset alkotott.

Madarász Margit

1884-ben született Budapesten. Miután szülei elváltak, egy olyan pótapát kapott Cséry Lajos személyében, aki saját és nevelt gyermekeivel beutazta Európát, nyelvekre és teniszre oktatta őket. Így lettek híresek nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Madarász Margit 1908-ban Hamburgban a német bajnokság női egyes győztese lett. Kunz Pállal kötött házassága nem tartott sokáig, hamarosan megözvegyült. Második házassága sorsfordulót jelentett számára, hiszen Thuróczy Károly alispán feleségeként megszakadt sportkarrierje, és teljes odaadással nem mindennapi háziasszonyi szerepet töltött be. Vendéglátásait lakomáknak tekintette mindenki. Receptjeit megőrizte, alaposan leírta az elkészítés módját, azt is, hogy honnan, vagy kitől kapta: Szt.Hubert tekercs (Ritz), Rák provenciale módra (Nemzeti Casino), Habkosár (Öreg Szakácsné), Indiáner bomba (Mama). Lakomái híresek voltak, hercegek, bárók, grófok is ültek az asztala körül.

A II. világháború alatt férjével Németországba menekült. Itt is szorgalmasan gyűjtötte a recepteket. 1947-ben tért haza özvegyen, azzal a sejtéssel, hogy kitelepítés vár rá. A száműzetésbe receptes könyvecskéjét is magával vitte, és a helyzetnek megfelelő receptek kerültek bele: Rántott hal grízből, Szegénytorta stb. A kitelepítés után Nyáregyházára kerül özvegy testvéréhez, és ott szegényes körülmények között hétköznapi, hagyományos ételeket főzött a kilencfős családnak. Madarász Margit Százéves szakácskönyve bizonyítéka annak, hogy luxuslakomához vagy szegénykonyhához egyaránt szükség van a mindennapi kenyérre, annak megbecsülésére és az érette való hálaadásra. Amikor asztalodhoz ültetsz valakit, és akár a világ legegzotikusabb vagy legegyszerűbb ételét teszed elébe, ott kell legyen a szívedben annak a tudata, hogy talán angyalokat vendégeltél meg.

Madarász Margit földi pályafutása 1959-ben ért véget Budapesten. Mind a sport, mind a gasztronómia területén maradandót alkotott, talentumait nem ásta el, hanem Isten dicsőségére és az emberek javára kamatoztatta.

Kitartása, a jólétben és a nélkülözésben is tanúsított leleményessége példaértékű. Arra ösztönöz, hogy az emberi kapcsolatainkról ne feledkezzünk meg. Ne sajnáljuk az időt a közös együttlétektől, ünneplésektől, hiszen azok maradandó nyomot hagynak bennünk és utánunk. Gyermekkori emlékeimet a közös családi, baráti ünnepléseinkről én is szeretném örökségül hagyni a gyermekeimnek. Annak a megtapasztalását, hogy együtt nevetni, sírni, együtt bővelkedni, szűkölködni, együtt hálát adni, ez Istennek legnagyobb ajándéka. Karácsony estéjén Mária és József sem voltak egyedül. Velük voltak a pásztorok és a napkeleti bölcsek. Az utolsó vacsorát Jézus nem egyedül fogyasztotta el, hanem azokkal együtt, akik szívéhez legközelebb álltak, a tanítványaival.

Legyenek hát nekünk is olyan közösségi, ünnepi élményeink, amelyeknek megélése Király László költő szavait mondatja velünk: „Most már nem hiányzik közülünk senki./ Isten hozta – ó, beázott posztó illata, álmok!/ Most mindnyájan, végleg, boldogan, együtt vagyunk” (Halljátok-e a dalt).

- Mária és Márta Magazin -