Kezdőlap

A mi békességünk

A szenttamási kápolna felé vezető utat tizennégy kőoszlop szegélyezi, amelyekbe a Megváltó megkínzását és keresztre feszítését ábrázoló képeket építettek be. A jelenetek szereplői közt látható egy környezetétől elütő, idegen, rejtélyes személy. A gyűlölködő, köpködő csőcselék közt tébláboló, ruháján hatalmas sárga virágot viselő szelíd arcú katona olyan, mint aki véletlenül került oda. Sisakja ferdén áll, korbácsa szinte kifordul a kezéből. Alakja köré Gion Nándor szőtt regényt, Virágos Katona címmel. Bárgyú tekintettel úgy néz az emberekre, mintha nem is látná őket. Mint akinek semmi köze nincs hozzájuk, mint aki ki akar lépni a képből. A többi szereplő, a vérző homlokú Megváltó, a farizeusok, a bámészkodó tömeg egytől egyig zaklatott, mindegyik szenved, egyedül a Virágos Katona boldog. Nem érzékeli, talán nincs is tudatában, hogy mi történik körülötte.

A regény elbeszélője rendszeresen eljár a Kálváriára, naphosszat vizsgálja a képeket, próbálja megfejteni, hogy hogyan lehetséges boldognak lenni egy zúgolódó, rosszindulatú, ellenséges közegben. Először a képeken szereplő tömeg és a saját környezetében élők közti hasonlóságra figyel fel. Mindannyian boldogtalanok és rosszkedvűek, fáradtak, kimerültek, földhözragadt közönséges emberek. A Virágos Katona nem akarja látni őket, sem a felkavaró eseményeket. Nem akarja, hogy köze legyen a történésekhez – jön rá a képek szemlélője –, ezért valamilyen módon kizárja tudatából a külvilágot. Nem vesz tudomást róla. Jelen van ugyan, de képzeletben máshol jár.

Több próbálkozás után a regény főhősének is sikerül kilépnie a számára terhes, nyomasztó környezetből, és elvonulnia ideig-óráig oda, ahová a kedve tartja. A módszert önszuggesztiónak, autohipnózisnak vagy agykontrollnak nevezhetjük. Tulajdonképpen anyag, szer nélküli tudatmódosítás. Hasonló okok miatt tart azonos cél felé az alkoholista és a kábítószerfogyasztó is. „Én kerülöm a józanságot, Mert keresek egy szebb világot, Egy jobbat, hol csendes a táj.” Közel egy évszázada így fogalmazta meg Seress Rezső slágerszerző az alkoholba menekülést, a gond- és fájdalommentes élet utáni vágyódást. Pár évtizeddel később Adamis Anna szövegével hangzott fel, mintegy válaszként, a szorongatott helyzetből való kilépésre, a sebek pihentetésére, az önmagunk elringatására szólító dal. „Ha másként nem tud védekezni elgyötört agyad, Ne gondolj most semmire, csak ringasd el magad!” Az agy manipulálása, bódítása, tompítása, a terhelt környezetből való képzeletbeli kilépés lenne az út a békességhez? Elmenni onnan, ahol a ronda dolgok történnek, kilépni abból a képből, ahol a Megváltót korbácsolják, – ez lenne a követendő példa?

illusztráció
Berkovits Anna: Ábrándozó

A Békesség Fejedelme nem azt kérte az Atyától, hogy emeljen ki minket a világból, hanem hogy védjen és őrizzen meg benne. Nem kell elszöknünk a valóság elől, azért, hogy zaklatott lelkünk megnyugodjon, békét találjon. Ő megígérte, hogy békességet ad nekünk, nem akármilyent, és nem úgy, ahogy a világ adja. Az Isten békessége meghalad minden értelmet, mélyebb minden tudásnál, magasabb minden intelligenciánál. Nem az értelemben, hanem a lélekben lakozik. Jézus ajándéka, a Szentlélek gyümölcse, akárcsak a szeretet, öröm, jóság, hűség, szelídség vagy mértékletesség. A világ által kínált békesség befelé forduló, öncélú és terméketlen. Isten békessége cselekvésre indít, késszé tesz arra, hogy helyt álljunk, terheket hordozzunk, és a ránk bízott feladatokat vállaljuk. Arra ösztönöz, hogy amennyire rajtunk áll, minden emberrel békességben éljünk.

- Mária és Márta Magazin -