Kezdőlap

Nagyon szeretünk ünnepelni

Sólyom Orsolya második generációs vállalkozó, a Sólyom vendéglő tulajdonosi körébe tartozik. Nemrég hazatelepült férjével, akivel egyébként Budapesten továbbra is fagyizót működtet egy sétálóutcában.

– Mióta én haza-, a férjem meg ideköltözött, egy picit kihívás működtetni nyáron a fagyizót, hiszen nem tudunk állandóan jelen lenni. Viszont van egy nagy előnye is: nagyon jól meg kell szervezni a munkát, és ügyesen kell delegálni. Ezt persze még mindig tanuljuk.
Az is egy külön fejezet, hogy a férjemnek milyen volt hátrahagyni felnőttként egy országot, és egy teljesen más kultúrában boldogulni. Itt újrakezdeni, fészket rakni, gyereket tervezni, érdekes része az életünknek. A férjem, szerintem, nem gondolta volna, hogy ennyire jól fogja érezni magát itt, de én tudtam. Ismertem ezt a helyet, a befogadó családomat, baráti körömet. Ezzel egyáltalán nem is volt gond, ami meg a más kultúrát illeti, ezt is nagyon ügyesen meglépte... – meséli, de a történetnek ez a szála megérne egy teljes interjút. Maradjunk inkább a témánknál.
– A rendezvények megváltoztak az utóbbi időben, egyre több kisebb eseményre érkezik foglalás hozzánk. Ezek viszont létszámban nagyobbak, mint korábban. Kis esemény alatt eljegyzést, konfirmálást, keresztelőt, szülinapokat, bérmálkozást, ballagást értek, és amikor azt mondom, hogy megnőtt a létszám, akkor arra gondolok, hogy ma egy 130 fős eljegyzés sem kirívó, miközben korábban ilyen méretű esküvők voltak. Ezzel egyidejűleg mintha a nagy események létszáma csökkenne a korábbihoz képest. Az ilyen életeseményt itt, mint általában az egész Balkánon, komolyan veszik. Az egész család elszántan vesz részt a szervezésben, és már hagyománya van annak, hogy nem sajnálják rászánni sem az anyagiakat, sem az időt. Ez egy mérföldkő, amikor a szülő is úgy gondolja, hogy teljesítenie kell a kötelességét, és ezt jó szívvel teszi.
El is lehet ebben vesztődni, lehet nagy túlzásokba is esni… Szerencsére a mi termünk, stílusát és befogadóképességét tekintve is mértéktartóbb. A terem közel 250 fő befogadására alkalmas, így nem tud és nem is akar kimagaslóan grandiózus lenni. Nálunk inkább családias a hangulat. Nagyobb rendezvénytermekben megtörténhet, hogy „elvesztődnek” a meghívottak, míg nálunk mindenki lát mindenkit, meg persze a táncparkettet is, és ettől családiasabbá, meghittebbé válik a hangulat.

A Sólyom család

– Tudjuk, hogy mitől és miért változik a típusa, a jellege a rendezvényeknek?

– Nem tudom kihagyni a gondolatmenetemből a világjárványt. Talán ebben az időszakban lemorzsolódtak a lazább kapcsolatok, és az emberek már nem látták szükségesnek ezeket újra felvenni, újra megerősíteni. Ugyanakkor egyre népesebbé válnak a kis események, és a szervezők egyre komolyabb elvárásokkal néznek az ilyen rendezvények elé.Szerintem a gazdasági helyzet és az életeseményekhez kötődő rendezvények mérete, illetve a ráfordított erőfeszítés között van összefüggés. Nyugatabbra sokkal kisebb létszámú és szerényebb esküvőket rendeznek. Elég csak egy határral odébb menni, és látjuk, hogy nem annyira ételközpontú, evésközpontú az esemény. Mifelénk ötfogásos menüsor van, plusz gyümölcsasztal, desszertasztal. Nálunk korlátlan mennyiségben van saját készítésű kézműves fagyi… Erre nem fektetnek ekkora hangsúlyt Nyugatabbra. A nyáron meghívottak voltunk egy esküvőre Németországba, ami olyan volt, mint egy teadélután, az ajándékozás gesztusa pedig csak szimbolikus. Talán ahol anyagilag a történelem folyamán huzamosabb ideig nagyobb jólétben élt a társadalom, ott a gyűjtés nem szempont. Itt azonban nem lehet megfeledkezni arról, hogy korábban egy esküvőből el lehetett kezdeni az életet. Ez ma már itt nem feltétlenül állja meg a helyét, Magyarországon pedig azt lehet hallani, hogy tiszta ráfizetés.

– Milyen tanácsot tud adni azoknak, akik ügyfélként jönnek Önökhöz?

– Azt a rendezvénytermet válasszák, ahol komolyan veszik őket, és minden kérdésükre türelemmel válaszolnak. A szolgáltató ne csak letudni akarja ezt az eseményt. Mi mindig igyekszünk megoldást találni a különleges igényekre is. Egy esküvő szervezésekor nagyon sok kérdés felmerül, és nem kell feltétlenül nagyon felkészülten érkezzenek hozzánk, hiszen sokféle javaslattal tudunk előállni. Azt a visszajelzést kapjuk egyébként, hogy ebben jók vagyunk, hogy végtelen türelemmel tudjuk kezelni a különféle igényeket. Ehhez azonban az kell – és ez adott –, hogy élvezzük csinálni, mert minden rendezvény egy új történet, egy új helyzet, új szereplőkkel, akiktől mindig tudunk tanulni valami újat. Fontos, hogy mi nem futószalagon szervezzük az eseményeinket. Vannak fontos kérdések, amelyek csak menet közben derülnek ki, de mi rászánjuk az időt a tervezésre, az igényfelmérésre. Épp ezt szeretem a munkámban, hogy annyi érdekes emberrel találkozom. Nem volt még két egyforma eseményünk, és ezek indítanak el bennem új gondolatokat.

– Milyenek a saját ünnepeik?

– Nekünk van egy kedvenc olasz vendéglőnk, ahova szívesen járunk, de nagyon szeretünk otthon is ünnepelni. Most hogy hazaköltöztünk, úgy tudunk örülni egymásnak, olyan mintha folyton ünnepelnénk. Én nem úgy mentem el Pestre, hogy ott maradok. Két hónapra mentem, és hat év lett belőle, egy házasság és egy vállalkozás. Ráadásul ugyanabban az időben az öcsém is kitelepült. Hat évvel később egymás után jöttünk haza, és ennek az egész család nagyon örül. Már nem szorítja az idő szűkös keretbe az ünnepeket, már nem kell visszamenni egy másik országba karácsony vagy húsvét után, így aztán valósággal vég nélkül folynak az ünnepeink, ahányszor csak összegyűlünk. Mi mindent meg tudunk ünnepelni: a keresztény egyház naptári ünnepeit, a születésnapokat, névnapokat, egymás sikereit. Gyakorlatilag vadásszuk az alkalmakat, hogy ünnepelhessünk…

– Miben áll egy ilyen ünnep?

– Hát Prosecco mindig van, mert nagyon szeretjük. Édesanyám nagyon jól főz, tehát jó ételek mindig vannak. Néha én viszem a süteményt, az öcsém karácsonykor egy nagyon jó társasjátékot vásárolt, összegyűlünk, játszunk, sztorizunk, tervezünk és nosztalgiázunk.

– Melyek a külsőségek, amelyek elengedhetetlenül hozzátartoznak az ünnephez?

– A jeles napokon mindig előkerül az ünnepi ebédkészlet. Lecseréljük az evőeszközöket, terítőket, vannak megszokott menüsoraink karácsonyra és húsvétra, de ennél sokkal fontosabb, hogy a mezőségi nagyszüleimtől származó alapanyagok visszaköszönnek ezekben a menüsorokban. Ez még szebbé teszi ezeket az alkalmakat. Azt láttam a nagyszüleimnél és látom még most is a nyolcvanas éveiben járó nagymamámnál, hogy minden ünnepnek megadják a módját. Még mindig személyre szabottan készíti el a kalácsot, csörögét, pánkót, langallót, mindenkinek úgy, ahogy szereti. Ettől ismét csak még szebbé és emelkedettebbé válik az alkalom. Ebből is tudjuk, hogy külön-külön nagy szeretettel gondolt ránk. Így alakul át a külsőség bensőségessé, nagyszerűvé.

- Mária és Márta Magazin -