Kezdőlap

Ne ringasd el magad!

A legnagyobb békessége mégiscsak a döglött halnak van. Senki nem bántja, nincsenek kérdései, biztos irányba halad a dolgok sodrásában, nem aggódik, és magabiztosan néz a jövő felé. Ugyan mi rossz is történhetne? Irigylésre méltó helyzet, csakhogy van egy bökkenő.

Rettenetes ára van a döglött hal békességének: le kell mondania önmagáról, és át kell adnia magát a dolgok és események sodrásának. Csábító ajánlat, nem csoda, hogy sokan vágyakoznak erre az állapotra. A konfliktusmentes élet, a szembe helyezkedések kínos elkerülése, a békesség nevében bárminek az elfogadása oda vezet, hogy bár lesz békességem, de önmagammal fizetek ezért!

Nem újkeletű dolog ez. Az ókorban a perzsa Cyrus király volt az első, aki olyan birodalmat szeretett volna építeni, ahol mindenki boldog – vagy legalábbis békességben él. A római birodalom is meghirdette a birodalom népeinek békességét, a Pax Romanát, és azóta is – hatalmas veszteségek, szenvedések, tragédiák és sok százmillió háborús áldozat árán – a legnagyobb békességre törekednek a birodalmak és államszövetségek.

körülvevő modern világ se gondolja ezt másképpen. A békességre törekedés soha nem látott méreteket öltött a világban: mindent lehet, minden meg van engedve azért, hogy mindenki békességben legyen. Eddig érinthetetlennek tűnő határok mosódnak el, szilárdnak hitt értékek tűnnek el szinte egyik pillanatról a másikra. A bűn majdhogynem tiltott fogalom, csak másság van, és ennek az elfogadása: ne bántsunk senkit. Nagyon nagy békesség kellene tehát legyen a világban. Viszont nincs. Rettenetes szorongás, tanácstalanság és sodródás van helyette. Ennek pedig jó oka van.

Csók István - Züzü a tükör előtt
Csók István - Züzü a tükör előtt

Pax mundi – a világ békessége

A világ békességének ára van. Az ember a lelkével, önmagával kell fizessen érte, a feltétlen engedelmességgel, a sorba való beállással. Olyan békesség ez, ahol nem szabad – és lassan nem is lehet… – kérdéseket feltenni, ellenvéleményt megfogalmazni. A világ nem tűri már a vitát, a nézőpontok ütköztetését, a kételkedést önmaga igazságaiban. Irtózik az önvizsgálattól, attól a gondolattól, hogy az embernek meg kell állnia egy nála nagyobb rend és hatalom színe előtt. Mindennek mértékéül az embert teszi a világ, de közben mindent elkövet, hogy az ember ne találjon rá önmagára, igazi elhivatására, létezésének értelmére. Csak sodródjon az áramlatokkal békességben.

A világ békességének leggonoszabb üzenete az, hogy az ember nem kell lelkileg növekedjen, mert úgy van jól, ahogy ösztönei és vágyai alakítják. Nem erre vágytunk mindig is, hogy ne kelljen növekednünk, ne kelljen dolgozzunk magunkon, hanem olyanok legyünk, mint Isten? Ne akarj változni, csak vágyakozz. Ne akarj jobb lenni, maradj olyannak, amilyen vagy, csak élvezd az életet. Légy boldog, és bízd rá magadat az áramlatra békességben. Mint a döglött hal.

Békesség Krisztusban

Ne szabjátok magatokat a világhoz – figyelmeztet az Ige Pál apostol által. Mert ha a világhoz szabom az életemet és a békességemet, egy döglött hal lesz belőlem! A sodródó életnek ezt az értelmetlenségét és az ezt véglegesen lezáró halált győzte le Krisztus. Az evangélium akár így is megfogalmazható: nem kell döglött halnak lenned, mert van a békességnek egy másik módja is, lehetsz szabad ember!

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja” – ígéri Urunk a János evangéliumában (14,27). Ez a békesség viszont merőben más, mint a világ békessége. A Krisztus békessége az, amikor Isten színe elé állok, felveszem a keresztemet, és követem az Urat. Nem lehet ugyanis békességem önmagam keresztje nélkül. Szükségem van arra a keresztre, arra a szolgálatra, a hűséges munkára, orcám verítékére, ami által valódi önmagam lehetek, és ami által én is hozzátehetem a teremtett világhoz mindazt, amit Isten rám bízott, és amit csak én tudok hozzátenni. Békességem csak abban van, amit megőrzök és művelek Isten országából. Volt egy kedves szomszédom, akinek az volt a szokása, hogy este, miután szorgalmasan és hűségesen gondozta és ápolta a kertjét, mielőtt bement volna a házba, még egyszer fáradtan, verejtékezve végignézett a kerten, és csak annyit mondott: most jó!

A békességnek csak akkor van értelme, ha szabadsággal párosul, ha nem vágyaimmal és ösztöneimmel sodródok, hanem szabad vagyok arra, hogy azt tegyem, amit tennem kell, és el is végzem a szolgálatomat. Ezt viszont csak a Krisztusban való megújult élet érti és tudja megélni. A világ számára bolondság, mint ahogy a döglött halnak is bolondság az árral szemben úszni. A megújult életű embernek viszont élet, amely nem a pusztulás felé sodródik, hanem elhívása felé növekedik Krisztusban.

Amikor Urunkban, Krisztusban a helyünkön vagyunk, és hűséggel végezzük szolgálatunkat Isten országáért, akkor békességünk van Istennel és önmagunkkal. Akkor jó.

- Mária és Márta Magazin -