Megszámlálva
Nézem az Írországba szakadt keresztlányom hároméves kislányának fényképeit, a göndör hajfürtök alól előbukkanó huncut szemeket, önfeledt mosolyt. Vele együtt mosolygok, amikor ránézek, pedig közben összeszorul a szívem, mert egy fél éve már nem szoríthattam meg okos kis buksiját. Megértem és elfogadom, hogy szülei, képzettségük, hivatásuk miatt csak a corki egyetemen találtak állást, és McNamara Kincső az ottani óvoda gyermeklétszámát gyarapítja, de nem tudom letagadni szomorúságom, amelyet a 3000 kilométernyi távolság miatt érzek. Gondolom, sokan vannak, akik ilyen és hasonló érzésekkel küszködnek, mert szinte nincs olyan erdélyi család, ahonnan ne települt volna ki idegenbe egy-egy gyermek vagy hozzátartozó. Míg Föld bolygónk lakossága folyvást nő, erdélyi magyarságunk folyamatosan apad. Évtizedek óta tudjuk ezt a szomorú, a 2022-es népszámlálás által visszaigazolt tényt. Ideig-óráig foglalkozunk az információval, de érdemben mit tehetünk a valósággal? Magazinunk szerkesztői közelebbről szerették volna megismerni a helyzetet. Ezt igazolják a lapszámban olvasható írások, megszokott rovatok. Ötvös József nyugdíjas lelkipásztor, egyházkerületünk volt missziói előadója, az erdélyi gyülekezetek helyzetének kiváló ismerője az apadás történelmi, politikai, gazdasági okairól ír. Bustya Sándor jegyzete szintén az okokat taglalja. Feltevődik a kérdés, hogy ebben a helyzetben mi a missziója, küldetése a református egyháznak, közösségnek, élén a lelkipásztorral és a presbitériummal. Korondi Kinga három, különböző nagyságú gyülekezet lelkipásztorával készített interjút, válaszokat keresve a kérdésre.
Visky István lelkész elmélkedése magyarázatot ad a mindenkori népszámlálásra. Évezredek során mindig egy oka volt a megszámlálásnak: megtudni, mennyit bír el a nép. Ennek ismeretében más-más célok megvalósítására használták fel az adatokat.
Tagadhatatlan, hogy fogyunk. De kisebbségi létünk is gazdagíthat, erősebbé tehet, áldás lehet számunkra. Életcélunk legyen ez! Éljünk úgy, hogy a végső megmérettetésnél majd Istenünk ne találjon bennünket hiánnyal.
Megmérettettél és könnyűnek találtattál
Talán van még reménység. Istennek az összeroskadt közösség felé is van ígérete.
Ha van bűnbánat és megtérés, akkor van megújulás is: „Egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!” – ígéri Isten. Aki Krisztusban marad, az nemcsak megújul, de meg is épül.
A közösség legnagyobb gazdagsága, hogy emberei vannak
Az a dolgunk, hogy közösséget építsünk, és noha anyagiakban nem bővelkedünk, embereink vannak.
Ha ők megértik, hogy közösséget építünk, és ebben részt vállalnak, akkor tulajdonképpen előbb-utóbb mindenben gyarapodni fogunk.
Számontartva, Isten akaratába beilleszkedve
A legfontosabb az, hogy mire építünk. Isten szavára élet fakad, a puszta kivirágzik és teremni kezd, akár százannyit is.
Én hiszem azt, hogy a mi munkánk nem csak egy hospice szolgálat. Sajnos hallottam már ilyet is, hogy az a missziónk, hogy eltemessük a hátramaradottakat.
Amikor még negyedannyian sem éltek a Földön, mint ma, egymást érték a hadjáratok és háborúk, az első gyilkosság idején pedig még jóformán lakatlan volt a Föld.
Nem a túlnépesedéssel, hanem az embertársakhoz és Istenhez való viszonyunkkal volt és van ma is gond.
Merjünk hagyományokat teremteni!
Sokak számára azok a hagyományok, amelyek évszázadokon át jellemezték ezt a vidéket, mára már megkötöttséget jelentenek, és nem fontosak.
Ami fontos számukra, az az, hogy amikor nekik valamire szükségük van, fogadják őket szeretettel, nyitottan, megértéssel, odafigyeléssel.
Erdélyi szórványsors a múló időben
Az erdélyi református ember hitében, magatartásában erősebb Jézus ígérete, mint a népszámlálási adatok száraz valósága, ezért kapaszkodunk bele az evangéliumi üzenetbe:
ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott Jézus jelen van.
A képen katonákat látunk, akik szomjukat oltják egy patak vizéből.
Vannak, akik a patakból nyaldosva isznak, mint a kutyák, mások a markukkal merítenek vizet, és szájukhoz emelik. Tudjátok-e, hogy ki volt a vezérük?
A következő negyedévben arra a hónapra, amelyikben születtél, horoszkóp helyett egy Igét kínálunk a kegyelem csillagjegyében:
„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
(Zsolt 90,12)
Egy lábasban olajat hevítünk, és megpároljuk az apróra vágott hagymát.
Ha már üveges, a tűzről lehúzva rászórjuk a pirospaprikát és a köménymagot. Hozzáadjuk a babérlevelet...
Nem voltak gazdagok, de szegények sem. Szerényen éldegéltek, mértékkel fogyasztva a javakat, amiket szorgalmas munkával mindig sikerült előteremteni. Az, hogy mindkét szülő megfelelően megfizetett munkát végezhetett, sokat jelentett anyagi biztonságuk megteremtésében. Mindez azonban nem tette önelégültté őket. Erre igyekeztek tanítani gyerekeiket is. A szomszédjaikkal is előzékenyek és barátságosak voltak. A legkisebbet néha átküldték, hogy hozzon egy kis sót a szomszédból.
A gyerek persze, mert milyenek a gyerekek, nemigen akart menni, és kifogások egész sorát adta elő, míg végül némi kérlelés után mégiscsak átment. Kamaszodó lévén azonban, miután hazaért, csak nem tudta elengedni a történetet, és perlekedett édesanyjával, hogy hát volt só a házban, miért kellett kérni. Édesanyja szelíden mosolygott, majd azt mondta: Tudom, hogy van só a házunkban. Nem a szükség vitt rá, hogy kérjünk. A szomszédjaink meglehetősen szegények, és sokszor kénytelenek tőlünk segítséget kérni. Időről időre én is kérek valamit tőlük, valamit, ami olcsó, amiről könnyen le tudnak mondani, és amit bizonyosan nélkülözni tudnak, néha gyufát, néha sót, néha egyebet. A cél az, hogy ne érezzék magukat kényelmetlenül, amikor ők kényszerülnek tőlünk kérni. A furfang pedig mindig működött, mert az élet szép!